Biztos minden nőnek vannak démonjai. A "démon" kifejezés alatt értsd; az a pasi, aki külsőleg eléggé az eseted, a sors már össze is hozott vele, valamennyire még oda is vagy érte szerencsés esetben (szerencsétlenben meg nagyon) és mind ezek ellenére valamiért bűzös a dolog. Esetemben ez az a bizonyos "független" pasi típust jelenti, aki legalább 2 tartós partnert tart, valamint az egy éjszakások is bármikor jöhetnek, de ők csak gumival(!!).
Hozzávetőlegesen fél éve tart a mi kis "kapcsolatunk" és nagyjából fél éve szeretnék véget vetni ennek. Nahát pont emiatt az elszakadhatatlanság miatt sorolom ezeket humánokat a démon kategóriába. Akárhogy próbálkozol így is úgy is ugyan ott fogsz kikötni. Persze sok minden van ebben a dologban is mint általában, ki lehetne emelni pl az apakomplexust (ami szerintem tagadhatatlanul minden nőben benne van, akinek volt apja azért akinek nem annak meg azért) vagy a dráma és a szenvedés iránti vágyat, hiszen ha éppen nincs baj az életünkben és minden nyugodt, akkor majd csinálunk magunknak annyi szart amennyit aktuálisan nem szégyellünk. Nálam azt hiszem ez a kettő a döntő.
Tipikus "tinderkapcsolat"-nak indult a történet, majd az is maradt... Persze a dolog nem ilyen egyszerű, egy idő után természetesen elkezdtem hormonügyileg vonzódni a taghoz, ezt ő nagyon kedvesen hárította, mert úgy gondolta hogy ha egy nővel aki oda van érte elkezd bunkózni és leszarja akkor az majd jól megunja és "kiszeret" belőle...hahaha hogy lehet valaki ekkora kretén ennyi tapasztalattal a háta mögött....hát igen vannak ilyenek is.
Jelenleg valahol a sokadik letiltásnál és "lelkizős beszélgetésnél" tartunk, ami nagyjából úgy néz ki nálunk, hogy rám ír majd megkérdezi mit csinálok este, mire én elmesélem neki, hogy még mindig nem nagyon akarok tőle semmit és hogy miért, majd beolt hogy ne lelkizzek. Summa summarum; ne közölj tényeket a hímekkel mert a végén még azt hiszik, hogy lelkizni akarsz.
Persze nyilván nem arról van szó, hogy én már teljesen közömbös vagyok meg minden, mert hát az ilyenek egy fokkal komplikáltabbak és mindenki életében vannak felejthetetlen emberek. Az enyémben ő legalább addig az is lesz, amíg el nem felejtem végre.
Csak vannak furcsaságok. Nem értem például, hogy ha én annyira tisztában vagyok a problémáimmal, akkor miért nem vagyok képes lépni. Nem szeretem ha megaláznak és megaláztatom magam. Nem szeretek futni mások után és mégis azt teszem valahol. Nem szeretek egy lenni a sok közül, de mégis az vagyok. Nem szeretem ha játszanak velem, de mégis bűnös vagyok minden "start"-nál. És még sorolhatnám....
Szóval... mi kell ahhoz, hogy az ember meg tudjon szabadulni a démonjaitól..? Miért cselekszik az ember reflexből hülyén, ha szívből akar? Miért nem működnek úgy a dolgok, ahogy kéne nekik? Hogy kéne működniük a dolgoknak normálisan egyáltalán? Miért képesek az emberek neki menni a józan akaratuknak és ítélőképességüknek csak azért, hogy végül valami totálisan szürreális bullshitet csináljanak, amivel sokrétűen károsítják magukat? Miért megyünk a fájdalomra, ha senki sem akarja azt valójában? Mi egyáltalán a boldogság? Miért vagy boldog egy olyan kapcsoltban amiről nem is gondoltad volna, hogy jó lesz, és miért vagy boldogtalan egy olyan kapcsolatban amiről azt hiszed hogy az a végzeted? Mi alapján kéne mérlegelni az embereket ha jó döntést akarsz hozni? Milyen a jó döntés? Milyen a jó kapcsolat? Mi kell ahhoz, hogy legyőzd az elkötelezettségtől való félelmed és belevágj valamibe, amiről tudod hogy működőképes dolog lehet?
Én megismertem egy srácot nemrég egy buliban. Azok a fajta bulik ahova én járok általában nem szex-szel végződnek, hanem afterral. Na most nyilván át lett hívva az emberünk. Természetesen együtt aludtunk összebújva, habostorta & mézes máz volt nagyjából a sztori. Bejött külsőre és belsőre is egyaránt, de túl tökéletes volt. Nem sokkal korábban volt egy barátom aki ismeretségünk első éjszakáján szerelmet vallott a másodikon pedig megtudtam hány gyerekünk lesz és milyen fajták (azóta összejött egy "régi nagy szerelmével", akivel régen nem azért szakítottak mert nem ment hanem hogy majd később újra megpróbálják...biztos nem ritka jelenség). Ezt csak azért írtam ide, hogy értsétek, nem ilyen értelemben volt tökéletes, hanem tökéletesen át tudta adni azt a bizonyos "szeretet" nevű dolgot. Úgy tudott szeretni, ahogy két ismeretlenhez illik (meg egy férfi-nő kapcsolatban). Furi....mármint az a furcsa, hogy én úgy beszartam ettől az érzéstől, hogy utána majdnem 2 hónapig nem is tudtam mit mondani neki, pedig tök jó volt. Most kezdtünk el nemrég újra beszélni és nagyjából a héten találkoztunk először sok idő óta. Kedden elmentünk egy kilátóba kutyástul pokrócostul, és beszélgettünk. Majd egy kevés idő, majdnem 18 óra elteltével másnap ismét találkoztunk egy előadás keretein belül, ami gyakorlatilag a darwini evolúciós elmélet megkérdőjelezéséről szólt.
Mikor vége lett az előadásnak és már indultunk haza, még gyorsan visszament wc-re, természetesen pestről beszélünk tehát amint eltűnt a lépcsőn lefelé, leszólított egy srác, akiről kb annyit érdemes tudni, hogy 33 éves és most kezdte el keresni a létezésének a célját. Természetesen okos 33 éves férfihoz méltón ezt nem magában kezdte, hanem görcsösen rá volt feszülve arra, hogy találjon magának egy nőt. Nemsokára csatlakozott hozzánk a barátom (legyen "Gy" a továbbiakban), aki amúgy egy nagyon bölcs ember 26 éves kora ellenére, és elmagyarázott ennek az őrült embernek pár dolgot, ami segíthet. Cimboránk nem volt az az értelmező fajta, egy közel 1 órás beszélgetés végére is ugyan ott tartott ahonnan elindultunk és folyamatosan ugyanazokat a kérdéseket ismételgette.
A csávó vissza akart menni angliában dolgozni és feleséget szerezni. A miértje állítólag a "jólét" volt. A mi legegyszerűbb kérdéseink pedig azok, hogy miért angliában akar feleséget találni ahova alapvetően mindenki a pénzért és a szabadságért megy (jah és magyart akart természetesen), miért akar sok pénzt ha a boldogságnak nem az az alapja és az ő elsődleges célja a boldogság, miért hiszi azt hogyha sok pénze lesz akkor szerető feleséget fog magánk találni és nem számítót? meg ilyenek... Hát nem jutottuk előrébb de talán azóta már valami változott a fejedben azóta őrült idegen.
Igazából picit elvesztem már gondolatban úgyhogy to be continue...